Íme,itt van,megérkezett.Az igazat megvallva sokat filóztam azon,hogy most nyissak-e vagy sem,mert régen is akartam már nyitni,csak akkor az volt a gondom a dologgal,hogy mindenki blogolt,és divatnak tűnt a dolog,én meg csakazértsem akartam követni ezt a trendet.
De most úgy éreztem,hogy muszáj nyitnom egyet.A blogot nem teszem közhírré,maximum barátaimnak és azon embereknek mutatom meg,akiket nézek is valamibe.
Ha azt gondolod,hogy itt majd mindig csak arról írok,hogy mi történt velem,akkor nagyon tévedsz barátom...rengeteg gondolatot szeretnék megosztani a blogon,mert állandóan jár az agyam,és eszembejutnak jó dolgok,és olyankor sajnálom,hogy nincs nálam egy toll meg egy papír,mert azon nyomban hozzá is kezdenék az íráshoz.Ilyen ez,biztosan sok emberrel megesik.
Régen írtam a gépen naplót,de rájöttem,hogy semmi értelme nincs.Pedig az volt a célom,hogy kiöntsem a lelkemet talán egy képzeletbeli társnak,akinek bármit elmondhatok,és azt hittem,hogy ettől talán könnyebb lesz.De nem.Az volt az alapvető gond,hogy még oda is féltve írtam le titkokat,amiket csak én tudok.Talán attól féltem,hogy ha egyszer véletlenül itt jár nálam valaki,és beleolvas(pedig nem napló.txt volt a fájlnév,gondolhatjátok),akkor kiderülnek dolgok.De lehet,hogy csak azért volt nehéz őket leírni,mert talán saját magam előtt is titokban tartom.Talán olyan szinten magamban tartom,hogy még én sem akarok róla tudomást venni,és mélyen eltemettem a gondolataim közt a dolgot.Ne várjátok,hogy ide is ám mindent le fogok írni,ááhhh,közel sem...De annyi biztos,hogy a blogon hazudni sosem fogok.Amit nem szívesen mondok el,azt inkább le sem írom.
Egyébként biztos lennének olyan emberek,akik leszólnának amiatt,hogy blogolok,ez tuti biztos,például a testvérem is megszólná,ezt tudom.Mindent megszólt mindig is.Amikor rockzenét hallgattam,akkor azzal jött,hogy "halál vagy",azaz rocker.Amikor meg vállig érő hajam volt(az olaszokat akartam vele majmolni),akkor meg azzal jött,hogy miért hosszú a hajam.De azért is szólt mindig,hogy ne a gép előtt üljek,menjek le többet,és akkoriban teljesen mértékben igaza is volt.Akkoriban nagyon nagy gépfüggő voltam,de tényleg.Igaza volt,többet kellett volna lejárnom.Tipikus függőként viselkedtem,kerestem a kifogásokat,és elvonási tüneteim voltak,ha nem gépezhettem.Ezek az elvonási tünetek csak annyiban mutatkoztak meg,hogy picit ideges voltam amiatt,hogy nem csinálhattam azt,amit akartam,meg hát én vérkomolyan vettem a pc-t,és én csináltam rajta sok dolgot,nem játszottam,csináltam rajta dolgokat,pl honlapot készítettem meg ilyeneket csináltam(persze csak frontpageben,mert kis csíra voltam ahhoz,hogy kódokkal baszakodjak,ez így sokkal könnyebb volt,és az igazat megvallva élveztem is,így is sikerélményem volt,ha összedobtam egy frankó kis oldalt)
De ezt most hagyjuk,hadd meséljek kicsit a mai napomról:
Ugyanúgy kezdődött a napom,mint ahogyan általában szokott,és megfogott reggel kint a konyhában állva egy olyan hangulat,amelyet az alkalmazottak nap mint nap átélnek: a szürkeséget.A szürkeséget,amely behálózza egész életüket és rabokká teszi az embereket.Minden nap ugyanaz az a szar,de tényleg.Felkelnek,elvégzik mindazt,amit egy átlagember szokott(na most ezt itt nem részletezném,tudja mindenki,persze a kávét meg a cigit külön megemlítem,mert ez klasszikus páros - már akinél).És ahogy kint álltam a konyhában és néztem a vízforraló edényként vagy mi a rákot,amiben éppen kávé volt,és az a színtelenség,tudjátok mire gondolok.Plusszban még az is bejátszott,hogy nem volt világos egy kicsit sem a konyhában,de már sötét sem volt,pont az az átmenet uralkodott a helyiségben,az a nyomasztó félhomály,ami reggelenként megigézi az embereket,és eszükbe juttatja: "pajtás,ébredj fel,nem álmodozz,megint kell munkába menned,ez már csak így megy".Ez már csak így megy bizony.Ugyanez van nekem is,csak én nem dolgozni megyek,hanem iskolába.És a reggeli készülődés a kis kapkodással már szinte rutinszerűvé vált.Az igaz,hogy kicsit leszartam,hogy pontosan beérjek,úgy negyed órát késhettem is az első órámról,ami amúgy tesi volt,pont emiatt is volt,hogy nem kapkodtam úgy,ahogyan szoktam.Aztán azt hiszem az angolóra után,mikor mentem a terembe,na kit pillantok meg? Na kit?? Ricsit! Ricsiről azt kell tudni,hogy ő a padtársam,állati nagy forma a srác,de ne úgy képzeljétek el,mint egy átlag 17-18 évest.Ő nem az a fajta,aki arra megy,hogy minél menőbb,és nem is beszél csúnyán.Ő mindig az a kis aranyos,"lányokkedvence" gyerek volt,mert régebben még alacsonyabb is volt tőlünk,mára azért már megnyúlt,de most sem lehet több 170-175 cm-nél.Szóval ő a padtársam,és iszonyat nagy forma,annyit röhögünk órákon,vannak beszólásaink rendesen. Azt tudni kell még róla,hogy nagyobb focibuzi,mint én,de mégsem beszél róla sokat,meg úgy semmiről sem,és ő tipikusan az,akinek van stílusa,és senkit nem bosszant fel semmivel sem,mindig tudja mennyit kell beszélni,sőt,sokszor kevesebbet is beszél.
Az történt úgy másfél-két hete,hogy Ricsi megbetegedett.Nem tudom mi lett vele,azt beszélték,hogy belső láz,bevizesedett a mája,meg kidobta a fehérjét a szervezete,azt hiszem valami ilyesmi.És ez az életvidám,jóvágású "kölyök" most csont és bőr...A szemei nagyok,és be vannak esve,emellé még az is jön,hogy olyan karikásak a szemei,mint aki már 3 napja nem aludt,és hangja is alig van,a hangja mélységét teljesen elvesztette...Rendesen lefogyott,rossz volt ránézni,sajnálom szegény srácot,aki tudja milyen ő,az sosem tudta volna elképzelni így.Én sem.De ennek ellenére nevetett,boldog volt sokszor,bár az üresjáratokon látszott rajta,hogy valami nem okés.Teljesen a nagymamámra hasonlított,amikor nagymamám utolsó heteiben harcolt a rák ellen...vagyis,pont az volt a baj,hogy nem harcolt túlságosan.Na,Ricsi pont őrá hasonlított.De mikor valami kicsi kis poénos dolog is elhangzott,azonnal nevetett,és látszott rajta,hogy örül,hogy visszajöhetett közénk.Én is nagyon örülök neki,és talán nem is tudja mennyire.Nem tudom,hogy tényleg azért nevetett-e,mert jól érezte magát,sokszor szerintem csak azért nevetett,hogy lássuk,hogy nincs semmi baj,hogy ne vele törődjünk,hogy ne sajnáljuk,de lehet,hogy csak megszokásból,mert annyira benne van a jókedv ebben a srácban.Bár ő tipikusan az,akinek vannak rossz napjai,és olyankor egy szót sem szól,csak ül,de nem csapdos-vagdos,nem is ordibál,nem dúl-fúl,csak egyszerűen rossz kedve van,és ez látszik is rajta.De olyan még nem volt,mint most: egyszerre mind a kettőt láttam ma rajta.Órán mikor jegyzetel,akkor is szokott sokszor szólni nekem,vagy mosolyog valamin,vagy kuncog,de most mindig csendben,egykedvűen írt.És csak akkor nevetett,ha valami vicces történt,de sokszor akkor is csinált valami olyan megszokott gesztust,amikor nem volt olyan vicces dolog,de csak azért,hogy megtalálja velem a közös nevezőt,és látszott rajta,hogy kicsit erőltetett,de én nagyon örültem neki.Talán jobban,mint ő.
Állítólag mostmár meggyógyult,csak kontrollra kell visszajárnia,és kívánom neki,hogy minél előbb erősödjön meg,és legyen olyan erős,mint amilyen régen volt.
Ricsi visszatérése az egész napomat megváltoztatta és meghatározta.
Pl. az egyik szünetben találkoztam Zelével(Zelére majd később kitérek),ebben nincs semmi meglepő,mert majdnem hogy minden szünetben találkozunk - persze direkt - és beszélünk.Éppen nála volt a gitár,és kimentünk a díszudvarra,ahol Omar(a kolumbiai cserediák osztálytársam,majd róla még később is esik szó),Diego(costa ricai cserediák) és Tati,azaz Tatiana(szintén kolumbiai cserediáklány) kint ültek a padon a díszudvarban,ott volt Jan és Lena is,a két német cserediák,és Omar meglátta Zelénél a gitárt,nyomban el is kérte,mert Omar szereti a zenét,és játszik is basszgitáron és gitáron,és már régen nem játszott,ezért kedvet kapott.De ha láttátok volna,hogy felcsillant a srác szeme a gitár láttán...Zele persze oda is adta egyből,és amint rázendített,a három latinvér cserediák egyből elkezdett énekelni.Pillanatok sem teltek el,és nem túlzok,ha azt mondom,hogy vagy húsz 9-es lány odajött,és el is kezdtek videózni,fényképezni...Igazi kuriózum volt nekik.Persze a lányoknak eleve Omar is kuriózum,mivel kolumbiai,és egzotikumnak számít,de már attól kb. kielégítette ott az összes lányt,hogy játszott a gitáron,és közben énekelt két cserediáktársával.Hatalmas sikere volt.Persze ha én leültem volna Zele barátommal gitározni és énekelni,le sem szartak volna minket,mert 1. nem spanyol az anyanyelvünk 2.nem barna a bőrünk.Így hát nekünk alapból bukta,de azért még megnézném azt,hogy mit lépnének arra,ha elkezdenék ott freestyleozni.Rapre gondoltam egyébként.De majd erről is később,mindent,szépen sorjában...Jahh,a mai nap krónikájához még az is hozzátartozik,hogy volt egy pszichológiaórám,amin sokmindennel nem értettem egyet,de nem meglepő,a tanár kb a saját véleményét tanítja.Tipikusan olyan dolgokról tanulunk,ami mindenki számára eldöntendő dolog,és nem tényszerű.Szerintem.Na ezután mentem volna 1600 ft-tal a zsebemben parfümöt vásárolni.Először beugrottam a tezsoba,keresem a parfümöket,sehol semmi.Ugye ezeket az olcsóbbakat keresem,az utánzatokat.De csak azt láttam,hogy a pult mögött vannak parfümök,ott meg 3 alatt nincs is,és egyébként sincs kedvem egyesével kéregetni a parfümöket,hogy hadd szagoljam már meg.Aztán átmentem a Rossmannba,ott ugyanez a helyzet,csak ott még a biztonsági őrre is ráköszöntem,akit egyébként ismerek,és ilyet nyom: Szia! Miben segíthetek? Mondom " meg sem ismersz?" ,azt mondja "de,a Laci öccse vagy".És erre mondtam neki,hogy csak köszöntem,de ő is azt mondta,hogy a pult mögött vannak a parfümök,ezért gyorsan ott is hagytam a Rossmannt.Átmentem a DM-be,na itt már megtaláltam a parfümöket.Miközben nézegettem,odajött mögém a biztonsági őr,aki úgy 50-55 körül lehetett,és a fülembe súgta:Az borzalmas! Ehh,mondom mit akar ez itt,aztán válaszoltam neki egy ennyivel,hogy "valóban!",és emellé persze még járt egy erőltetett mosoly.De a pali nem akart leszállni rólam.Akkor mentem le hídba,mikor előadta a parfümszakértőt,és bevág egy ilyet,hogy "milyen fajta illatot szeretnél?" ,és én erre mondom,hogy édeskésebbet,és ő meg kapcsiból vágta,hogy mik az édeskésebb parfümök...Persze mind egytől egyig 3-4 ezerbe kerültek,de ő azért azt ajánlgatta.Na meg vette ki sorban a papírkákat,amikre rá kell fújni a parfümöt,még ilyet is mondott,hogy "jaaj,ne a bőrödre,akkor csak úgy illatozni fogsz!" De tényleg úgy tüsténkedett ott,mint valami nagy parfümszakértő,aztán mikor mondja,hogy van itt 2-3 olyan is,ami neki a kedvence,és mondtam,hogy mutassa meg azokat,akkor lehidaltam,mikor a 6 ezres parfümöket mutatta...Egy biztonsági őrnek ilyen jól megy? Vagy ezt a cég neki csak így adja? Mondják neki,hogy válasszon nyugodtan,vagy mi? Na végülis sikerült kivágnom magam egy "majd később visszajövök" dumával.Aztán anyumat megvártam és elmentem vele a tezsoba,ő vágja,hogy mi hol van abban a boltban,és gyorsan sikerült is kiválasztanom,hogy milyen illat kell nekem.Végül megvettem 975-ért egy olyan utánzatot,amit lehet,hogy a DM-ben a secus csávó rámsózott volna 5-6-ért,és még nem is volt annyira jó illata.Jó,oké,biztos a márkás parfümök összetettebbek,meg nem illan el olyan gyorsan az illatuk,de akkor is...Nincs nekem annyi pénzem,hogy 6 kilókat dobáljak ki parfümre.Aztán még összedobtunk tesómmal egy hírdetést,ez most a GalgaPresszbe fog menni,minden bizonnyal a következő GalgaPressz kezdőlapján már a Mobilszalon hírdetést fogjátok nagyban látni.Utána meg úgy ettem a tökfőzeléket fasírttal,mintha 2 napja nem ettem volna.Egész nap egy kis gabonapelyhet,meg egy fincsi sajtos-szalámis kiflit ettem,amit Ricsi adott nekem a suliban.Szóval,nem kicsit éhesvoltam,és most be is toltam még 6 szelet sütőtököt,még most jön rá egy csomag sajtos chips és ezt kicsit megspékelem egy kis Sopranosszal...
