Ahogy mondtam,még éreztem,hogy nem írtam le mindent.Igazából nem is lehet mindent leírni.Nem hogy egyszerre,még több részletben sem.Ha egy író most nekifogna,írna erről a korosztályról egy 1000 oldalas könyvet,akkor sem tudna leírni mindent.Mint ahogy minden másról sem.Így hát ez sem lesz lezáró bejegyzés,ha annak szánom is nem fogok tudni mindent leírni,és nem is akarok.

Fiatalság,bolondság.Az.Meg szánalmas is.Persze itt megint el kell mondanom,hogy kinek nem inge...de annyi hülye kis picsa van,nem értem,hogy mi a faszért kell magukat produkálniuk.Elég sok példát tudok felhozni eme korosztályból arra,akik nem produkálják magukat és lányok,és még csinosak is.Tudom,a fiúk is szokták magukat produkálni,még most is produkálja magát az egyik osztálytársam...Ő egy olyan személyiség,hogy mindig a társaság középpontjában kell lennie.Egyszerűen nem tudja megállni,hogy ne figyeljenek rá és szépen elsikkadjon a többiek között.Olyan ez neki,mint valami függőség.Ha egy héten át kussban ülne a helyén és nem csinálna semmi extrát,akkor lerontaná ezt a bohóc "imidzsét". Mert hogy mindenki bohókásnak,viccesnek és pimasznak ismerte meg.Az osztály egyik legviccesebb - ha nem a legviccesebb - alakja.Ő még most sem nőtt ki ebből,pedig ha ránéz bárki is,egy kész férfit lát maga előtt némi feltűnési viszketegséggel,de ez nem csak simán feltűnési viszketegség,mert nem csak kitűnni akar,hanem produkálja is magát.Hogy lássák,hogy ő ott van.Engem nem zavar,csak szánalmas.És ezen el is mosolyodtam.Az iskola egyik legismertebb arcára mondtam most rá,hogy szánalmas.Pedig amit csinál helyenként,az nagyon az.És ilyenkor mennek össze előttem a legnagyobb emberek is borsónyi nagyságúra.A többiek előtt meg bálvány,és ilyenkor kissé fölényben érzem magam,mert ez nekem kb. olyan ,mintha én kerekednék fölé.Nem tudom miért,de szeretek uralkodni az embereken.Most viszont semmi ilyesmiről nincs szó,nyilván csak deja vu,vagy valami hasonló.

Szóval elég benézni egy 9-10-es osztályba,az emberek iszonyúan produkálják magukat és azt hiszik,hogy jófejek.A lányoknak meg még be is jön.A lányok meg azt hiszik,hogy az jön be a fiúknak,ha produkálják magukat.Mondjuk a hasonló szellemi szinten lévőknek még lehet,hogy be is jön eme színészkedés.

De nem csak erre a korosztályra jellemző sajnos...most be kell vallanom,a 14-15-16 évesekről szerettem volna még írni,de ez kimeríthetetlen téma,és most nem jut eszembe semmi.Nem jut eszembe az,hogy csomóan pattanással teli arccal mennek be suliba meg az sem jut eszembe,hogy ilyenkor próbálnak a legjobban hasonlítani a felnőttekre,ami jobbára nem jön össze,ezért egy vicces próbálkozásra sikerül csak a dolog.

Hát,most jöjjön a színészkedés.Ennek egyébként külön bejegyzést szántam volna,de most akkor jöjjön ez.Azért vettem elő,mert ezt látom mindenütt.Iskolában,más haverok haverjai közt vagy csak úgy az utcán egy csoportosulásban.Ezt látom munkahelyeken is és éttermekben.Az egész világ egy kibaszott nagy színházra épül,az emberek pedig benne a színészek.Minél jobb színész valaki,annál feljebb tör a ranglétrán. Van aki át akarja baszni a színház igazgatót,van aki inkább jóban lesz vele és így jut feljebb és így lesz jobb színész és így lesz sikeresebb.Az 21.századi emberi viselkedés a világ legjobb és legnagyobb színészete.Amit mi a filmekben vagy színházakban látunk,az színház a színházban.De komolyan...aki szokott különböző szituációkban beszélni ugyanazokkal az emberekkel,azok rájönnek,hogy teljesen más emberek az iskolában,meg más emberek a magánéletben.Az meg méggázabb,ha nem csak úgy a magánéletben is teljesen más,hanem veled is máshogy viselkedik,meg másokkal is.
Vegyünk egy kitalált karaktert.A cím miatt legyen az most egy 15 éves übermájer csávó 6 kg hajzselével és a kamucuccaival amit próbál eredetinek beállítani.
Hősünk reggel felkel,iszik egy bögre kakaót,eszik egy szendvicset amit anyukája csinál,szarik egy jót,esetleg letusol,ha van ideje vagy ha van annyira igényes,hogy letusol mielőtt suliba megy,főleg szarás után.Szépen felöltözik,persze alaposan kiválogatja a ruháját,mégsem kéne azért valami gáz cuccban menni suliba,azt hiszi rappartyba készül vagy éppen discoba,csak azért,hogy az osztálytársai ne szólják le a cuccát és azért is,hogy ezzel inponáljon a lányoknak.Szóval,felöltözik ez az überfasza srác,szépen megmossa a fogát,előveszi a zselézhordót amit rendesen megcsapol és 20 percig állítgatja a haját(persze így is úgy néz ki,mint egy bohóc,de azt hiszi,hogy tök menő a sérója),aztán menő-manó elindul suliba.Beér az iskolába,felveszi a menőálarcot és megjelenik az arcán a kaján vigyor meg a macsónézés,persze ez nem macsónézés,hanem ilyen sunyi tekintet,aki inkább elbújna a világ elől szégyenében,mert legbelül azért csak érzi,hogy semmire nem jó...már ha van lelkiismerete.A tanároknak "csók tanárnő!"-vel köszön,mert így szintén menőgyerek,beérvén a terembe pedig nagy ricsajjal köszönget mindenkinek,hogy felfigyeljenek rá.Egyből megkérdezném: hová lett az a csendes gyerek aki reggel még a kakaóját szürcsölte?
Nos,ledobja méregdrága táskáját(nem,még csak véletlenül sem teszi le,mert ezzel is feltűnést kelt,de azért leszarja,hogy így könnyen összekoszolódik meg ki is szakadhat,ennyi a csepp agyáig már nem jut el) előveszi a telefonját,hogy kamura megnézhesse,hogy mennyi az idő,pedig csak arról van szó,hogy lássa már megint mindenki,hogy milyen jó telcsije van.Pedig tudja jól,hogy a tábla fölött ott van a falióra,ráadásul az még csengőhöz is van igazítva,nem baj.Aztán kimegy a folyosóra,megnézni mi a pálya,hátha találkozik 1-2 ismerőssel vagy valami,esetleg visszamegy az osztályba,meglát egy szituációt,megpróbál azonosulni,jópofizni,bevágódni,poénkodni,gúnyolódni,ilyenek.Pedig ő nem ilyen.Senki nem tudja milyen igazából,még ő maga sem.Nem tudja senki eldönteni,hogy otthon színészkedik-e vagy a suliban.Vagy mindkét helyen? Mivel otthon be van szarva a szüleitől,szót fogad,esetleg néha visszaszájal,aztán rendesen leoltják,aztán max dünnyög magában.Mert hát ő nem értik meg a szülei...
Nos,becsöngetnek,mindenki lassan elfoglalja helyét,ő még azért kimegy a teremből,hogy a tanárral együtt jöjjön be.Órán persze levelezik,dumál,papírrepülőt dobál,kamura sms-ezik vagy hallgatja az mp3 lejátszóját,mert őt kurvára nem érdekli az óra.De persze ez is csak színjáték.Színééész...az élete filmjét forgatja éppen.Ha már vége van ennek a förtelemnek,nem csak hogy kicsöngettek,nem-nem,a 6.óráról csöngettek ki,és ő elsőként pattan fel és se szó se beszéd,megy is haza.Otthon megint előveszi a színészi képességeit és vagy játsza a jó,szófogadó diákot,vagy pedig játsza a keménygyereket,aki dacból nem csinálja meg a házit,mert nem érdekli.Aztán leoltják,és végül megcsinálja.Utána találkozik a haverjaival és négyen vesznek egy doboz cigarettát,és ők gecikemények,hogy cigiznek.Persze ezt is csak valami nagyon eldugott kevés forgalommal bíró non-stopban adták ki,a lényeg,hogy van valami cigijük.A délutáni program,hogy ők azt elszívják négyen,majdnem mindenkinek 5 szál jut ha belegondolunk! Ja,és persze közben dumálnak mindenféléről,de ott egymás közt is játszák egymásnak a vagányt.Na jó,ez a cigis dolog inkább még a 13-14 évesekre jellemző,és hihetetlen,hogy már ilyen idős korban elkezdenek cigizni...Na mindegy,a 15 évesekre is még bőven jellemző néha.
Aztán ha elfogyott a cigi,akkor gyorsan rágó kell,meg ne érezzék már otthon,és ez milyen veszélyes,húú,meg ne érezzék...még spray is van bekészítve,hogy a füstöt ne érezzék rajtuk.Hazamennek,és megint jön a jókisfiú alakítás...mindenhol máshol meg a menősrác szerep,de hogy igazából milyen? Azt senki nem tudja,mert mindig valahol ő akar lenni a legnagyobb király és ezért nem saját magát adja,mert az igazi énjével egy nagy büdös nulla lenne.Így meg mégnagyobb nulla,persze ő ezt nem veszi észre.

De ragadjunk ki példát az én osztályomból is: ismerek olyat,aki produkálja magát meg játsza a sértődöttet,igazából meg kemény,mint a szikla és tud komoly is lenni,persze ha egyes emberekkel van,akkor panaszkodik. Amúgy iskolában szinte senki nem hozza a komoly énjét.Még én sem,de rám az a jellemző,hogy komoly,csak nagyon ritkán vagyok.Elismerem,én is színész vagyok.Nem vagyok valami nagy színész,az egész csak annyi,hogy komoly dolgokról nem nagyon tudok beszélni iskolában és nem vagyok komoly.Bár szerintem nem is áll jól annyira nekem.Ha ezt,amit leírtam,levágnám suliban,kicsit lesnének,egyrészt azért,mert nem odaillő,másrészt meg nem vagyok ott ilyen soha.Amúgy szarna mindenki ott az ilyen filozofálgatásra egy-két ember kivételével.
De csak szigorúan az iskolában,hisz ott színészkednek,más szerepet vesznek fel,magánemberként meg már lehet,hogy szívesen meghallgatnák.

Azon gondolkoztam most éppen,hogy a családban a szülők nem színészkednek-e...nem tudom,néha biztosan,de nem voltam még szülő.Vagy hogy szerelemben,barátságban...szerintem ott is néha,viszont az már gáz.A szerelem és a barátság talán az egyetlen,ahol nem kell színészkedni.Mivel a barátok és a szerelmed azok,akiket te választasz meg.Velük azért vagy,mert velük akarsz lenni,és nekik nem kell bizonyítani,és ebből jön majd a következő blogbejegyzésem,ami már tudom,hogy a barátságról fog szólni.Kicsit azért érlelem magamban a gondolatokat,erről már nagyon régóta szeretnék írni,lassan itt az ideje.