Ülök egy forró kakaóval a bal oldalamon a gép előtt,illetve mellett,de a monitor előtt,jobbomon egy csomag chips vár rám.Annyira ellentétes,mivel a chipset Sopranoshoz készítettem be,a forró kakaó meg olyan,mint amikor az író leül egy bögre forró csokoládéval az írógéphez,és akkor bumm,a billentyűk közé csap.Közben pedig meg-megzavarnak írásomban msnen,kérdeznek,kérdeznek,válaszolok,kérdeznek,így megy ez.

Nos,aki ismer,tudja milyen zene hódolója vagyok én igazából.Aki ismer...nem az,aki tudja a nevem,meg beszéltem vele pár szót,esetleg még egy osztályba is járunk,vagy szoktam látni az utcán nap,mint nap.Nem.Aki ismer,aki igazán ismer,mint pl. a barátaim,de ő közülük sem mind.Azért nem mind,mert mindegyik olyan más.Tök más mind a 3,és ennek örülök is,kiegészítik egymást.Ami az egyikben nincs meg,az a másik kettőben vagy a 3.-ban megvan,és így tovább...Nos,épp ez a blogolvasósdi az egyikükben nagyon nincs meg,és ő benne talán az sincs meg,hogy annyira megértő legyen,de félreértés ne essék,bármikor kiönthetem neki a szívemet és ő meghallgat,és próbál segíteni,csak ő olyan,hogy is mondjam...de nincs ezzel semmi gond! Őt is szeretem,ő maradjon ilyen.Közben egy korty a kakaóból,amit nem régen készítettem(és ez nem instant kakaóporból készült ám!),és mostmár talán elkezdhetném írni,hogy akik igazán ismernek engem,de tényleg ismernek,azok tudják,hogy az én szívem csücske az acid jazz,fusion jazz és a funky.Vagy inkább mondjuk úgy,hogy ezekből a műfajokból tudok olyan példákat mutatni,amelyek megmelengetik a szívemet,vagy amik lúdbőrt képeznek rajtam.
2003-ban megismertem eme világot,és magával ragadott a jazzes-funkys slap bass hangja,amelynek egyik legfőbb képviselője Marcus Miller egyből idolommá vált.Azóta is őt tartom szívem mélyén a No.1-nak,pedig már 1-2 hónapja nem hallgattam Marcus Millert,de talán a hetekben elővettem valamelyik albumát,ha jól emlékszem...Ezt az elővételt persze tessék képletesen érteni,ugyanis én soha nem fizettem még egy forintot sem eredeti cd-ért,amire azért büszke ugyan nem vagyok,de mégis itt áll a gépemen 45 gb zene,aminek a tartalmát azért sokan megirigyelnék,úgy hiszem.Szóval,egyik Marcus albumba belehallgattam,pár számot végighallgattam,és ugye mondanom sem kell,jó érzés volt.Aztán vannak még ilyenek,pl Victor Wooten vagy Stanley Clarke,tőlük cd-k vannak,amik inkább apám gyűjteményének szerves részei,habár egy időben közösnek számított,amióta össze vagyunk veszve inkább csak az övé - kimondatlanul is csak az övé.Elmúltak már azok az idők,amikor átmentem a szobájukba és mondtam,hogy valamelyik filmet kölcsönadom valakinek vagy mondjuk csak úgy átmentem volna és áthoztam volna a szobámba egy cd-t.Éppen ezért nőtt meg az értékük azoknak a dolgoknak,amik az én szobámban vannak.Ugyan nem mondja,hogy tilos,de etikátlannak tartanám,ha úgy használnám az szerintem őt megillető cuccait úgy,úgy hogy közben csak köszönőviszonyban vagyunk.Majd egyszer talán elmesélem,hogy miért is van ez.
Van még pár ilyen zene,acid jazz kategóriában ott van a Brand New Heavies és a Jamiroquai,de ugyanezek az előadók simán átsorolhatóak a funkyba is,és még sorolhatnék pár előadót,akinek vannak olyan számai,hogy "fuu baszdmeg,ez igen...".

És akkor most hogy is jön ide a hip hop,meg úgy egyáltalán a magyar underground hip hop? Jó kérdés.Miután összevesztem apámmal,nyíltam a dolgokra rendesen.Amíg apámmal jó kapcsolatban voltam és nap mint nap beszéltünk,addig nekem természetes dolog volt átjárogatni a szüleim szobájába,és együtt tv-zni faterral,dumálni vele,ugyanazokat hallgatni,mint ő(tőle örököltem ezt a jazz-funky imádatot,és nem azért,mert apám,meg azért,mert azt hallgatja,és nem volt mást hallgatnom,hanem tényleg megszerettem),de azóta külön utakon "járunk",és én bizony már előtte is belekóstoltam a hip hopba,és mondjuk sosem voltam vele úgy,hogy "na,mi ez a szar,ilyet én nem hallgatok".Ha bárhol ment a rádióban,jól fogadtam az igényesebb hip hop zenéket,és akkoriban még csak a klasszikusnak számító Sugarhill Gangre és a Grandmaster Flash slágereire ingattam a fejem ütemre.Aztán közben jött Will Smith meg a V.S.O.P. is (mára már rájöttem,hogy elég silány a többihez képest,de nekem a magyar hip hop már úgy kellett akkor,mint egy falat kenyér),aztán jött Dopeman és Ganxsta,és most meg az undergroundra vagyok ráizgulva.De érdekes,semmi olyan nincs,hogy "huuu ez annyira jó",csak úgy meghallgatom,és tetszik valamiért.Azt tudni kell rólam,hogy én szeretek belekóstolni a dolgokba,szeretem az ismereteimet kibővíteni,és pl. ha már zenénél vagyunk,akkor nálam az van,hogy meghallok egy számot,ha tetszik,meghallgatom a többit is,de volt már olyan is,hogy 2 számot hallottam,és már egyből diszkográfiát szedtem le,azaz az összes lemezét az előadónak.Szóval,most undergroundig "süllyedtem".Ez a "süllyedtem" kétértelmű,ugyanis a jazzhez és a funkyhoz képest sehol nincs ez a műfaj,még akkor is,ha teljesen más,a másik meg ugye,hogy az underground földalattit jelent,így "lesüllyedtem a föld alá".

Elkápráztatnak a mély mondanivalók és pörgős freestyleok,a választékos nyelvezet és az agyafúrt rímek.Siska,Tkyd,Deego(aka. Diggieman),Bigmek,DSP és a többi...már annyira ismerem őket,hogy már szinte szakértőként beszélgetek egyik jóbarátommal,aki szintén rákapott a dologra,bár ő tagadja.Szereted az undergroundot Dávid?Nem szeretem,csak vannak jó számok.De ugyanez igaz minden műfajra,és ezért nem lehet kijelenteni,hogy "szeretem ezt és ezt a műfajt" és hogy "szeretem ezt és ezt az előadót",mert nincs olyan előadó,akinek ne lenne legalább egy olyan száma,amire azt mondja az egyén,hogy hát ez nekem nem tetszik.Még Marcus Millernek is van olyan száma,ami nekem nem tetszik,mégis azt mondom,hogy szeretem Marcus Miller zenéjét,szeretem a fusion jazzt,de ezt csak amiatt mondom,hogy nektek érthető legyen.Egyik osztálytársam - aki egyébként olvassa a blogot - nagyon jól megfogalmazta: "Nincs kedvenc stílusom vagy előadóm,ami tetszik,azt meghallgatom." Valahogy így mondhatta,és lassan kezdek én is erre a szintre érni,talán legközelebb már úgy fogom mondani,hogy "A funky,az acid jazz és a fusion jazz tudja a legtöbb példát felmutatni,amiket szeretek,de mostanában hip hopot is hallgatok".Viszont a mainstream,azaz a nem undeground előadókkal meg más a helyzet,mert Dopemannak meg már vannak eléggé határeset számai.Talán azért van ez,mert jó szövegeket ír minőségi,hangszeres,funkys alapra.Na de most eme "apró" bevezető után térjünk is rá a tárgyra,azaz a címre.

Siska Finuccsi,vagy ahogy írni kellene Siska Feenoocchi(ezt egyébként "finukkinak" kellene ejteni,de hát nem tud olaszul gondolom,ne írjuk a számlájára) underground rapper Tatabányáról,jelenleg a Bloose Broavaz nevű társaságban nyomja.Régen Night Childos volt,amit meg Fankadeli hozott létre,a felfelé törő mainstream rapper,aki merőben másabb a többinél.
Aki csak hallgatja a számokat,azt látja,hogy Siska a bunkó gyerek,aki mindenkinek beszól,és káromkodik össze-vissza,Fankadeli pedig az,aki nem beefel csak védekezik eléggé hatásosan,és elmondja élete történetét.Aztán miután elkezdtem olvasni Fankadeli blogját,én azt gondoltam,hogy "te jó ég,hát ez egy inteligens ember".Mert tényleg nagyszerűen ír,írói magasságokba emeli a blogolást és a puszta szavakkal szétoltja az "ellenfeleit" úgy,hogy közben csak magáról mesél,és meg sem említi őket,sőt szégyeníteni sem akarja őket,de az inteligenciájával és az érzéseivel rommá veri a beefelős "érzéketlen" underground rappereket(amilyen valaha ő is volt,habár eleve azzal kezdte pályafutását,hogy 20.000 ft-ból összedobott egy videóklipet,amit bevitt a vivának,és szinte egyből ismertté vált,mainstream lett egyből).Aztán ekkor azt hittem,hogy a bloose broavazosok a majmok,csak irigykednek,egyik szakértő msn partnerem szerint is így van.Aztán jött az érme másik oldala,megcsillant,és kb meg is állt egy helyen,úgy,hogy mostmár az egyik oldalt sem látom: Siska egy bejegyzésben elmondta,hogy mi a helyzet Fankadeliről,így most nem tudom kinek higyjek,ha Siska azt mondja,hogy valótlan,amit Fankadeli mond,akkor ugyanez meg is fordítható,Fankadeli is mondhatja ezt,és akkor oda jutunk,hogy mindenki máshogy látja a dolgokat,saját szemszögéből látja és meséli a történeteket,mindenki a saját maga igazát bizonygatja,nehogy véletlenül rosszat tegyen a lelkiismeretének.Siska egyébként rendkívül szimpatikus lett azzal a kijelentéssel,hogy "amiért én nem fizetek,azért én miért kérjek pénzt?",magyarul amiatt,hogy ingyen csinálja meg a számait,így nem kér pénzt,majd max. akkor,ha a studióért már fizetnie kell.De az,hogy őt nem érdekli a pénz,nem ezért csinálja,ez szerintem faszság...ne legyünk már ennyire álszentek,Fanka legalább beismeri,1-0 Fankadelinek.Aztán ugye ott van az,hogy lehet,hogy irigykednek Fankára,de Fanka mellől tényleg még a legjobbnak hitt barátai is elpártoltak,bár ugye van egy olyan mondás: aki elpártol mellőled,az sosem volt a barátod.Ergo ez most olyan,mintha Fankának nem is lenne barátja,és tényleg feltűnő,hogy mindenki otthagyja.Ennyit számít az,hogy most valaki mainstream-e vagy sem,szerintem nem cserélne vele Siska,ha tudná,hogy emiatt otthagyják a barátai...persze Fankát nem ezért hagyták ott,nem is tudom miért hagyták ott,önzőnek és kétszínűnek van beállítva,nem tudom,hogy igaz-e,de tény,hogy elpártolnak mellőle,és szerintem Siska lehet,hogy irigy rá,amiatt mert ismert meg keres is belőle,de mindneki magára hagyja.Mondjuk úgy,hogy 1-1 van.És amiket elmesélt még Fanka,hát nem tudom...viszont Siska kérésére törölte Fankadeli a Siskáról szóló részt a blogjából,bár utána még írt egynéhányat,amit még nem olvastam el,na majd meglátjuk,hogy miről szól,lehet,hogy tényleg csak az a kis mitugrálsz gyerek,aki írogat a bloosebroavaz fórumra álnéven(bár állítása szerint nem ő,csak Tibbah rögeszméje ez,egyébként Tibbaht egy jó nagy fasznak tartom a nagy hungarizmus-ellenessége miatt,de ez már más téma),és lehet,hogy a blogjára is tök más dolgokat írt Siskáról,ezt nem lehet tudni.Ez a baj,nem látunk be a kulisszák mögé.Ugyanígy írta Siska is,de még ebből sem lehet megtudni,hogy kinek van igaza.Nyilván mind a kettőnek valahol megvan a saját maga igaza,ezt úgy lenne jó megbeszélni,ha Siska,Fanka meg én leülnénk egy asztalhoz egy sörrel a kézben,aztán "na,lökjétek,mi bántja szíveteket",aztán ha meg jönne a vita,hogy "az nem is úgy volt",akkor lehetne kérni,hogy tessék,bizonyítsátok be.Érdekes kis vita lenne,meg érdekelne is,de azért ennyire nem,na.Az igazságra azért kíváncsi lennék,és úgy,hogy közösen mondják el a történéseket,de az lenne a legjobb,ha egy harmadik,teljesen laikus ember mondaná.Mindenesetre megint elmondom,hogy nem lehet tudni,hogy miért utálta meg Siska Fankát,és miért lépett ki a Night Childból.Eddig azért nem szerettem sok előadót(pl. Ganxstát,csak hogy a hip hop keretein belül maradjunk),mert kurvára nem gangster(bár lehet,hogy Dopeman sem,de olvastam róla dolgokat,és róla jobban elhihető),mégis úgy állítja be magát,meg minden,na,szóval a lényeg,hogy unszimpatikus.De amióta leszarom,hogy milyen ember,valahogy a számai többsége is bejövősebb,bár előtte is volt pár szám,amit ha félve is,de ki mertem mondani Ganxsta imádó barátomnak,hogy "ez jó szám".Viszont Siskával meg Fankával az a helyzet,hogy mindkettő jó zenét csinál(vagy inkább vannak jó zenéi),és mostmár nem nagyon fogom nézni,hogy ki milyen ember,ennek a rossz szokásomnak végetvetek,ugyanakkor ez az undergroundban eredendő bűn.Mármint az,ha valaki egy pancser vagy egy áruló vagy egy szarrágó zenéjét isteníti.Innentől kezdve nem érdekel,úgysem fizetek egyiküknek sem a zenéjéért,Siska nem is kér érte pénzt,Fankától meg csak azokat töltöttem le,amiket ő rakott fel,na meg a klipek.

Érdekes világ ez az underground,de valahol mégis ez az igazi hip hop a 80-as,90-es évekbeli hip hop után,meg ez mégis magyar,érthető és átérezhető a szöveg,és már nagyon hiányzott a zenei ízlésemből egy olyan ágazat,ahol a mondanivaló a fontos.Én mindig is a hangszeres részeket néztem,hogy milyen az "alap".Bár Marcus Millernél csak az van,de az viszont odabaszós.

Egyébként október 26-án jön a Millenárisra a Marcus Miller,Victor Wooten,Stanley Clarke trió,na ez kb olyan,hogy a világ legjobb fusion jazz basszusgitárosai,de mind egytől egyik állítom,hogy benne vannak a világ top 10 basszusgitárosai között.Ezt így vakon megmondom.A pénzt már persze félretettem a koncertre.