Régóta nem írtam,kicsit kényelmetlenül is éreztem magam emiatt,de hát most írnom kell.

Az egész napom szar lett,pedig nem ilyennek akartam.Kezdődött azzal,hogy reggel sikeresen elaludtam.Emiatt nem is paráztattam magam,mondom oké,belefér,volt már ilyen máskor is,meg hát ne múljon már azon az egy igazolatlan órán,amikor már itt van mindjárt az év vége,16 tanítási nap meg ilyenek...szóval ha 10 igazolatlan órát összeszednék,már akkor se vágnának ki,mert érettségizek majdnem egy hónap múlva. De sosem a beírások miatt volt para emiatt,hanem inkább amiatt,hogy lemaradok valami érdekesről,vagy a legrosszabb: ha a tanár emiatt megutál,én pedig  történetesen szeretem is azt a tanárt...és most is ez van. Spanyolóra volt a mai első,Kati nénivel,a drága jó Kati néninkkel. Egyébként imádom,nem ismerek nála jobb tanárt. És kajak kellemetlenül érzem magam,ha megfedd, és mondjuk nem éppen úgy,hogy "ejnye,ne beszélgess" vagy ilyesmi. Bár spanyolon nem is szoktam beszélgetni,mert egyrészt nincs padtársam,másrészt meg érdekel is amiről szó van,meg általában mindig dolgozunk,szóval esély sincs rá. Szóval,szeretem Kati nénit,ő a suli Kati nénije,senki más nem néni vagy bácsi a tanári karban, ha jól tudom. Esetleg 1-2 van még,akit hívnak így,de Kati néni mindenkinek Kati néni,az a pár néni még akit így szoktak hívni,na őket meg nem hívják mindig így,ez az egyetlen különbség,ezért is ő a suli "nénije". És nem véletlenül. De szerintem egy gyerek sincs a suliban,aki bunkózna vele, egyrészt azért tudom ezt,mert akkor már mondta volna,másrészt iszonyat rosszul viselné már természetéből fakadóan is, harmadrészt meg ő olyan tanár,hogy nem lehet utálni. A szememben ő A tanár. Az ideális tanár. Akit a nebulók azért tisztelnek és szeretnek,mert ha nem így tennének, egyenesen ők éreznék rosszul magukat amiatt. Ésezanemmindegy. Szóval, az ő első óráját hagytam ki. De ha ez lett volna az első,nem szólt volna egy árva szót sem... Sőt,talán be sem írt volna (erre is volt már példa,nem is egyszer).

Szóval,az első órát kihagytam,így másodikkal kezdtem,ami ofő volt. Negyedik órában van a másik spanyolom, ott meg kaptam a megfeddést,hogy hol voltam, mire mondtam,hogy hát elaludtam, és ezért büntetésből én mentem ki "felelni". Ez amolyan próba szóbeli érettségi volt,és ugye mi emeltesek vagyunk,a fakt nagyrésze emelten fog érettségizni,ahogy én is.
Kihívott,megkezdtük a bevezető dialógust, de én annyira leblokkoltam meg ideges lettem....huhh,el se tudjátok talán képzelni. Olyan alapszavak alig jutottak eszembe,hogy tavasz meg nyár basszus. Aztán égtem,mint az állat,amikor pl. szituáció volt meg képről kellett beszélni...nem kaptam érte jegyet,de mégis megviselt. Egyrészt azért,mert egy egész fakt előtt égtem,és ezen emberek nagyrészét csak látásból ismerem,köszönök neki és ennyi, és biztosan van pár ember, aki nem csíp, az egyik ilyen ember bosszúsan is nézett rám, mikor mentem a helyemre ,direkt pásztáztam a tekinteteket,hogy ki mennyire figyelt oda az "érettségimre", na hát az ő tekintete eléggé szúrós volt. A másik,ami miatt égtem, az az,hogy Kati néni szemében most talán egyenértékű vagyok a 0-val. Vagy nem. Majd kiderül a következő órán. De legalább motivál valami. És erre csak most jöttem rá, ahogy írom eme sorokat,és be kell,hogy valljam, sokkal jobban érzem magam amiatt,hogy leírtam ezeket,meg attól is jobb érzésem lett,hogy bizony ez motiválhat,és motivál is,és ez csak előnyömre szolgál. És most erről eszembejutott a mondás,amiket eddig még csak filmekben és sorozatokban hallottam: "Ami nem öl meg,csak erősít". Mennyire igaz. És most ha egyből a pozitív oldalát nézem a dolgoknak, akkor végülis jól is kijöhetek a dologból, ez lehet,hogy egy jel volt. Egy olyan jel,hogy "tanulj!". Mert hogy mostmár csak azért is szeretnék bizonyítani. És ekkora motivációt már régen kaptam.

Persze az is érdekes,hogy ezeket mind először le kellett írnom, hogy erre rájöjjek. De ez végülis kurva jó,mert most rájöttem arra is,hogy hasznos nekem ez a blogolás. Kis eszmefuttatás. Azért is,mert eddig folyamat a negatív energia uralkodhatott bennem és nem tudtam emiatt gondolkozni. De egyébként ez tényleg így van, és szerintem a feleletnél kezdődött, ott leblokkoltam, aztán meg itthon írtam volna a spanyol levelet és még magyarul sem jutott eszembe semmi téma, hogy miről kéne írni. Habár etikán írtam rapszöveget spanommal,mondjuk annyi ihletem nem is volt. De az etika mondjuk még spanyol előtt volt. Törin is írtunk, de ott már tényleg nem jött az ihlet,max 1-2 jó rímem volt azt csá,de nem tudtam rákoncentrálni.Ráadásul nem is jegyzeteltem törin,pedig a törit igazán szeretem,és szeretem hallgatni is,meg jegyzetelni is jó lett volna,mert hát mégis csak érettségi tantárgy,de nagyjából vágom miről volt szó,Kádár hatalomrakerüléséről volt szó meg a forradalom leveréséről,ahogy félfüllel hallottam a dolgokat.

Aztán az egész nap csúcspontja most volt 40 perce (most van 20:40),amikor is tesóm bejött a szobámba és elkezdett játszani a footbaggel. Ez egy ilyen kis babszemlabda,nagyon jól lehet vele trükközni,meg elég jó közösségépítő eszköz szerintem,5-6 ember körbeáll és akkor adogatják lábról lábra a footbaget úgy,hogy közben még cifrázzák is a dolgot.Nos,ezzel baszakodott,hogy ő meg tudja tartani a nyakán meg ilyenek (nem nehéz egyébként, de ő a kapucniába ejtette bele,és így akart átbaszni, persze tudta ő is,hogy nem veszem be,csak a móka kedvéért csinálta), de aztán sosem ment már utána bele a kapucnijába,csak először véletlenül,aztán meg mikor idefejelte,akkor...na ekkor borult ki a bili. Nos,kis előstory: mikor hazajött,megkérdezte,hogy van-e itthon szotyi,mondtam,hogy nincs (egyébként ő már nem lakik nálunk,csak hetente 1-2x eljön), de aztán megnézte,és volt és elkezdte zabálni azt a szotyit,amit amúgy anyum nekem vett. Aztán mikor mondtam neki,hogy adjon belőle ,le se szarta,ette tovább. Aztán egyszer csak odaadta,kb felét már megzabálta,de azért így is maradt még jó sok,persze a köpködős tálat is idetette,mert hát ez is elengedhetetlen kellék. Na,és tesóm pont telibetalálta a köpködős tálat. És a köpködős tál a gépházon volt rajta,a gépház meg az íróasztal és az ágy között helyezkedik el,az összes nyálas maghéj oda borult be, a kábelrengeteg ami a gépből jön ki már csak hab a tortán (torlaszolnak). Persze amint a tányér kiborult,már ment is a konyhába venni a cipőjét, én meg idegbeteg módjára utána mentem és üvöltöztem vele. Bevallom, jól esett kiadni azért, de... nem kéne megismételni azért. És nem volt hajlandó visszajönni feltakarítani, azt mondta nem ér rá,megy el. Aha... Most elérte azt, hogy soha a büdös életbe nem fogja betenni a lábát ebbe a szobába. Soha! ha bejön, kirúgdosom a gecibe, nem érdekel. Ez volt az ára, amiért nem takarította fel... Persze még tartozok annyival, hogy véletlenül a lakásában kiborítsak valamit, lehetőleg valami olyat kéne kiönteni a szőnyegére vagy a kanapéjára, ami jól fog, pl. vörösbor vagy hasonlók. Igazán megérdemelné.

Szóval, ez verte ki a biztosítékot. Meg már úgy az iskolából is elegem van. 16 tetves nap, édes jó istenkém,de jó,hogy nem 116 meg 1116 nap,hanem csak 16. Az utolsó napok már így is borzasztóak voltak, ment a szájkarate ezerrel, üvöltözések, stb. Persze emellé társul még az ellenségeskedés meg az egymás kibeszélése. Jómagam jóban vagyok mindenkivel az osztályból, de biztos engem is kibeszélnek. Mert ezek olyanok, mindenkit kibeszélnek. Ilyenek az emberek, bevallom, kicsit ilyen vagyok én is, de hát ki nem...

(remélem nem lesz folyt.köv.)