Köztudottan kávéfüggő vagyok. Na,annyira azért nem köztudottan,de aki kicsit is ismer,az tudja,hogy imádom a kávét és nagyon marja az amúgy is szar gyomromat,de azért én csak nyomatom.Illetve már nem.Vagy mégis? Pont egy olyan stádiumban vagyok kb.,mint amikor a drogfüggők megpróbálnak maguktól leszokni,aztán a helyzet csábítja őket és amivel eddig pótolták káros szenvedélyüket az hirtelen megszűnik vagy átmenetileg szünetel és muszáj valamihez nyúlni.Ilyenkor úgy vannak vele,hogy na még egyszer utoljára belövik magukat,aztán vége vagy elszívnak még egy füves cigit és az lesz a legutolsó.Csak aztán megint jön a következő és szépen visszaesik a függőségbe.A függő mindig függő marad.Ezt egyszer egy drogfüggő mondta.9 éve nem nyúlt semmihez,de még mindig függő.Ugyanis,ha csak egyszer is megint nyomna valamit baszhatná a 9 évet,megint függő lenne.Illetve most is az,csak akkor megint anyagozna rendesen,mint azelőtt.

Mindenkinek van egy függősége,ebben teljesen biztos vagyok.Sőt,több is.Kezdjük ott,hogy mindenki levegőfüggő,ez a legalapabb függőség.Aztán mindenkinek van még egy extra függősége.Mitől függő valaki? Attól,hogy megszok egy bizonyos cselekményt vagy tárgyat és úgy gondolja,hogy anélkül már létezni sem tudna.Ha elkezd róla leszokni,megjelennek az elvonási tünetek.
A függőség nem csak saját magunknak árt,sokszor más vagy mások rovására is megy.Ez azért elég gáz nem? Úgy vagy vele,hogy nem tudsz vele mit tenni,függő vagy,ha magadnak rosszat teszel vele,hát istenem,de még mást is veszélyeztetsz vele? Pont ma olvastam,hogy 2 évvel ezelőtt egy 15 éves kölyök fejbelőtte a szüleit,amiért nem engedték Halo 3-azni.Nem csupán agresszivitás,nem.A függőség váltotta ki belőle.Ha valaki függő, akkor képes bármit elkövetni,hogy legyőzze az elvonási tüneteket,például azzal,hogy megszünteti azt.És ilyenkor három dolgot lehet tenni: megtesz mindent,hogy folytathassa korábbi szenvedélyét(ez a legkönnyebb),öngyilkos lesz,és így vet véget a szenvedésnek vagy pedig túlteszi magát az elvonási tüneteken(ez a legnehezebb,de a legcélratörőbb is).Mindenesetre mi értelme van,ha találunk úgyis egy újabb függőséget? Valaki cigarettafüggő,van aki számítógépfüggő,van aki alkoholfüggő,van aki drogfüggő,olyan is van,aki munkafüggő és talán a végtelenségig lehetne sorolni.Csak a pszichológiatanárom próbálna a racionalitás talaján maradni és ő bizony kategorizálna meg gondolatjelezne,de nem nagyon lehet ám megszámozni a függőségeket,mert tényleg végtelenek a lehetőségek. Van,aki a cipőkötés megszállotja.Van aki turkál az orrában és egyszerűen erről nem tud leszokni. Nézzük csak,én milyen függő vagyok? Úgy gondolom,hogy az egyik legfontosabb,hogy függök emberektől.Lehet,hogy egyszer ez hozza a vesztem,de érzem,hogy bármennyire is kínoz az,hogy egy bizonyos ember néha tesz olyan dolgokat,ami nekem nagyon nem tetszik,attól én még függök tőle,és nem tudom megmagyarázni,hogy miért.De gondolom sokan vagytok így vele,a barátság az tipikusan ilyen,aztán ha van valami tré csak azért nem vered szájba és csak azért békülsz ki vele,mert függsz tőle.Pl. mert megszoktad a társaságát,a jókedélyűségét,a stílusát,stb.
Aztán ott van a kávéfüggőségem,szétmarja a gyomromat,de azért iszom azt a szart.Két hétig bírtam ki,hogy nem iszok kávét,most megint újraindul a kávémentesség.
Most épp szotyizok.Ha belekezdek a szotyizásba egyszerűen nem tudom abbahagyni,és addig eszem míg el nem fogy.Függőségem még az is,hogy a cérnákon az elkötést vagy a gubancot szeretem birizgálni és sokszor le is szakítom,általában a pólóim bal oldalai járnak így,az a kezem sokszor szabad,a jobbal meg mondjuk az egeret fogom,ha éppen gépezek.Most meg felváltva gépelek és szotyizok a jobbkezemmel.
Függőségemnek tartom a hosszú alvásokat.Képes vagyok 12-13 órát is egyhuzamban lealudni.Sokszor az iskola rovására megy pl. kihagyok 1-2 órát vagy sokat kések,de máshonnan is volt már,hogy emiatt késtem.Persze ami nagyon fontos,arra fel tudok kelni időben. Ahh,és zenefüggő is vagyok.10 perc alatt odaérek az iskolába,de egyszerűen ezalatt a 10 perc alatt is szólnia kell a fülemben a zenének.Ha ideülök a géphez,akkor is zenét hallgatok,most éppen nem,mert blogolás közben elveszi a figyelmem a zene és nem jönnek úgy a gondolatok.Sorozatfüggő is vagyok.Ha elkezdek nézni egy sorozatot én képes vagyok darálni,volt olyan nap,hogy 10 office részt néztem meg egymás után.És mindig kell csinálnom valamit,kissé cselekvésfüggő is vagyok.Ha arról van szó,hogy mondjuk helyettesítő tanár jön be és nem csinálunk semmit és mondjuk padtársam hiányzik,akkor megőrülök,hogy nem tudok csinálni semmit.Olyankor még a zenehallgatás sem segít,mert az is túl unalmas,hogy csak a zenét hallgatom.Ilyenkor beszélgetni a legjobb,beszélgetni egyébként is szeretek.

És most megnéztem még pár sopranos részt csak azért,hogy ne unatkozzak.Egyszerűen utálok unatkozni.Nem tudom azt megcsinálni,hogy hanyattdőlök az ágyon és gondolkozok,ez nekem nem nagyon megy,bár néha azért jól esik.
Rohanó világunkban minden perc számít,erre már rájöttem.Annak egyáltalán nincs értelme,hogy 12-13 órákat alszok...sokkal jobban is beoszthatnám az időmet,mert majd lesznek még olyan évek,amikor azt a +4-5 óra alvást amit most egy hétvégén simán elszundikálok tölthetném értelmesebb dolgokra is.És akkor már teljesen normálisak lesznek a 7-8 órás alvások ébresztés nélkül,vagy amikor örülök,hogy ehetek,mert legalább addig is pihenek.Nagyon nem szeretnék egy ilyen életbe bekerülni,de úgy érzem,a függőségeimet vinni fogom magammal és talán ezek lesznek azok,amik kiszakítanak a szürke hétköznapokból,az élet apró örömei.
Ja,közben rájöttem még egy függőségre.Ezt nagyon nem szeretem kimondani és még talán saját magammal sem értek ebben egyet.Hogy számítógépfüggő vagyok-e? Simán letagadom,még saját magamnak is,mivel cikinek érzem.Nem saját magam miatt,hanem úgy eleve cikinek tartom,ha valaki számítógépfüggő.Persze vannak olyan napok,hogy nem is gépezek,mert itthon se vagyok,egyáltalán nem hiányzik és úgy gondolom,hogy itthon is csak időtöltésre használom.Éppen emiatt nem merek belegondolni sem,hogy mi lenne velem nélküle...meg nem is gép nélkül,úgy eleve net nélkül. Tuti,hogy akkor vennék egy konzolt és csomót játszanék,ha éppen itthon lennék.Az az igazság,hogy az utóbbi időkben a haveroktól igencsak eltávolodtam,én sem kerestem fel őket,ők sem kerestem fel engem,most meg már fura lenne őket felhívni,hogy "Szevasz,nincs kedved egyet dumálni egy sör mellet?".Először azt hittem,hogy azért van,mert másik iskola,meg másik lakóhely(nem nekem,hanem nekik),aztán végülis rájöttem,hogy ennek nem kéne korlátot szabnia,és oda jutottam,hogy szinte már csak a suliban vannak ismerettségeim meg még pár ember aki megmaradt sulin kívül,de úgy gondolom,hogy ennek az az oka,hogy keveset jártam ki.Meg még most is keveset járok ki,és rájöttem,hogy ez nekem nagyon fontos lenne,és az is.Amikor az ember elmegy egyet szórakozni...érted,veszel egy üveg pezsgőt,megiszod a csajokkal,aztán mész táncolni és jól érzed magad...és ez igazából sok embernek bejön,nekem is,csak a folyamatos pénzhiány miatt elfelejtem ezeknek a dolgoknak a nagyszerűségét és olykor már félek is 1-2 invitálástól és mindig valami kifogást keresek.Tény,hogy az utóbbi időkben jobban megbecsülöm a pénzt,nem herdálom el,talán éppen emiatt sem megyek annyit szórakozni,spórolok a pénzzel.Egyik oldalról jó,hiszen megtanulok spórolni,elkölthetem tartósabb és értelmesebb dolgokra,ugyanakkor hiányoznak az élmények.De ha Faragó kihív péntekre,most tuti kimegyek,hiányzik már a jó kis péntek esti lazulás.És higyjétek el,inkább 100 napot eltöltök számítógép nélkül a barátaim és a haverjaim társaságában közmegbecsülés tárgyaként bárhol,mint hogy egyetlen napot itthon számítógéppel,kényelmesen.Társaságfüggő is vagyok,meg hát pénzfüggő is,mint amúgy mindenki.Pénz kell az élethez,de nekem hál'istennek még nem ezzel kell foglalkoznom,hanem azzal,hogy hogyan spórolhatok meg egy kis pénzt,hogy elmenjek hétvégén inni vagy szórakozni valahová,vagy éppen mit vegyek magamnak,stb.

A függőségről még kicsit: úgy 3-4 éve kajak számítógépfüggő voltam.Inkább 3 éve,nem volt még az 4 éve.Nyári program: reggel 8 kelés(ekkor mentek el otthonról szüleim dolgozni),még fel sem ébredtem,sőt még fel sem öltöztem,egy szál boxerben kirohantam a géphez és már kapcsoltam is be,közben készítettem magamnak a kávét.Boxeralsóban,álmosan,beágyazatlanul,éhesen beültem a gép elé és nyomtam.1-kor mindig volt apumnak kajaszünete,akkor mindig hazajött,5 percnyire volt a munkahelye a lakásunktól így 13:05 körül már mindig otthon volt.Én ekkorra szépen kikapcsoltam a gépet,felöltöztem,beágyaztam,stb,és próbáltam valami elfoglaltságot keresni,többnyire tv-ztem,és próbáltam azt a látszatot kelteni,hogy "ma még nem is gépeztem,nézd csak,most is tv-zek".Aztán 2-re mindig ment vissza,amikor elment otthonról már kapcsoltam is be a számítógépet.Szüleim általában 5-re hazaértek,én meg pont 5-kor mentem el otthonról.Mindig 5-re volt megbeszélve a foci,mert hát akkorra már nincs olyan nagy forróság,de még nincs is túl későn,így az 5 óra az szinte már fogalommá vált.(Pl. akikkel akkoriban jártam focizni,azok is mára hol vannak már...nagyrészüket már meg sem ismerem vagy ők nem ismernek meg.Nem azért,mert én ilyen bunkó lennék és úgy teszek,mintha nem ismerném meg,csak sokat változtak,és utána esik le,hogy "baszdmeg,ez meg ez és ez volt").Aztán 9 óra körül mindig hazaértem és 11-ig gépeztem.Szóval,általában 9-10 órát gépeztem egy nap,az nem semmi és a legrosszabb az,hogy honlapokat próbáltam készíteni és toppon voltam hardverügyileg,tudtam,hogy mi jó és mi nem.Nagyjából most is tudom,mivel egy informatika fórumot,az SG fórumot manapság is látogatom,de nem az informatikai részlege miatt,hanem pl. Real Madrid topik,vagy 1-1 sorozat topikja,ilyesmi,ez is időtöltés gyanánt,és elkerülhetetlen,hogy ott is lássam,hogy néha olyanokkal offolnak egyes topikokban,hogy melyik videokártya jó,meg hát látom az aláírásokban a konfigokat,szóval akarva-akaratlanul is zúdul az emberre az információ,néha ez jó is.
Szóval,visszatérve rám: 3 éve talán tényleg függő voltam.Akkor sem mertem ám magamnak bevallani,de már alig vártam a reggeleket,amikor felkelhettem és nyomhattam be a power gombot,és nagyon jól el tudtam tölteni az időt.Ma már mire vágyok? Nyugira,de egyben pezsgésre is.Szép lányokra,jó haverokra,megbízható barátokra,kellemes élményekre,amikből emlékek lesznek,boldogságra,szeretetre,ilyen dolgokra vágyom.És úgy vagyok vele,hogy inkább legyen sok apró örömöm,mint kevés,de hatalmas öröm.

Az én természetem kissé olyan,hogy egyszer tök jól ellenék valami 70-es évekbeli funkyzenével és egy blanttal egy kanapén,máskor meg bezúznám 1-2 ember arcát.Ilyen a természetem,de mindennek van ám oka.Nem vagyok pszichopata,csak sokmindentől függök.És hogy emiatt gyenge lennék? Nem,nem hiszem. Erős vagyok, nagyon erős.