Ja,az. Most van kedd,már egy hét sincs a magyar írásbeliig...Szó sincs róla,hogy félnék tőle vagy valami,sőt, egész nyugiban vagyok ahhoz képest.
El kell mondanom,hogy eléggé megosztja az érzéseimet.Kicsit jó is,mert vége lesz ennek az egész szarnak, amint iskolának hívnak,de kicsit azért rossz is,mert valaminek vége lesz. Hirtelen végetér 6 év.
Iskolaidőben minden nap,minden hétköznap a fél napomat ezekkel az emberekkel töltöttem. Ők az osztálytársaim. Sajna csütörtökön már múlt időben beszélhetek róluk, akkor szerintem elég furcsa lesz majd mondani,hogy "ők voltak az osztálytársaim". Sokuk nem csak osztálytárs volt, hanem néha lelkitársként is próbáltam segíteni 1-2 embernek és haverokat,barátokat szereztem a 6 év alatt ebben az osztályban.
Sok közös élményünk van,tisztán emlékszem 2003.szeptember 1-jére,amikor mindenki csiniben kiöltözve ült amellett az ember mellett, akit ismert általános iskolából és figyeltük osztályfőnökünk szavait.Ekkor még azt hittem,hogy lehet belőle jó osztályfőnök, sőt szerintem a többség úgy volt vele,hogy hát rendes meg minden, semmi extra. Naívak voltunk. Szóval, az osztályfőnök nem fog hiányozni egy pillanatig sem, meg lesz azért még pár tanár akivel így vagyok. Viszont az osztálytársaim igen.
És nem tudom ,hogy ugyanez lesz-e az épülettel is. Nem tudom, lehet. Annyi bizonyos,hogy 5-10 év múlva és piszkolus érdekes lesz visszamenni a suli épületébe.Nekem már az általános iskolámba is érdekes volt visszamenni,pedig miután eljöttem onnan,2 évre rá mentem vissza.
Szóval,nemsokára itt az érettségi,holnap búcsúztató,holnapután vidámballagás,szombaton meg ballagás,hétfőn pedig magyar írásbeli. Mindenki tanul,mint az állat,csak én nem. Én már egy célt teljesítettem: átmentem mindenből, és ez iszonyat jó érzés. Mostmár nem kell évet ismételnem ahhoz,hogy leérettségizzek. Az érettségi egy újabb cél,de nem félek tőle: ha nem sikerül, vagy nem úgy sikerül ahogy szeretném, akkor megismétlem ősszel, sőt akárhányszor megismételhetem. De tudom,hogy erre nem fog sor kerülni, mert az érettségi eredményeimmel elégedett leszek, és jöhet a következő cél: bekerülni egy egyetemre vagy főiskolára. Ez is sikerülni fog, de egyelőre megpróbálás szintjén lesz a dolog. Mindenesetre 170.000 Ft féléves tandíjjal már nem annyira olcsó próba, de itt már nincs rajtam kényszer.Ha akarok, továbbtanulok, ha nem, hát nem. Enyém a döntés.
Arról szerettem volna még mesélni, hogy az érettségire hogyan készülök. Le tudom írni egy szóval: sehogy. Egy tételt nem tanultam még meg teljesen, de azért majd nézegetem. Aki 4-5-ösöket szeretne érettségin elérni,annak kell tanulnia,de akinek jó a 3, annak elég csak az eszét használnia.
Kicsit a szóbeliktől parázok meg a matek írásbelitől, de kb. ennyi, nem nagy cucc,nem túlságosan izgulok.Megint fura és egyben érdekes, na meg kicsit ironikus is látni a körülöttem lévő embereket: mindenki ki van bukva, készül mint az állat, fél, izgul. Én nem, csak ők. De ez fogja őket a sírba tenni, ha így folytatják. Ha a tanulást munkaként fognák fel, akkor tudnának mindent , és nem félnének. Viszont azzal is elkövetnének egy hibát. Hogy mit? Szerintem sejtitek, ha nem, kicsit gondolkozzatok.
