Az utóbbi pár napban nem igen volt időm gondolkozni,nem nagyon voltak meg azok az üresjáratok,amik akkor vannak meg,ha van időd valami kényelmesen megcsinálni.Nem mondod,hogy széthajtom magam,meg hogy a suli annyira elveszi minden időmet,hogy pihenni is alig marad időm,ilyenről szó sincs,annak,hogy nincs időm elég sokat gondolkozni,nem feltétlenül baj,sőt,legalább mindig van mit csinálni,és ez jó.Nekem azzal van gondom,hogy reggelenként van,hogy becsöngő előtt két órával kelek fel,és közben meg 10 percre lakom az iskolától,mégis kések...Mostanában tudok olyan áldozatokat hozni,hogy éjfélkor lefekszem,aztán hiába,hogy csak 9:50-kor kezdődik az első órám,én már fél 8-3/4 8 környékén már ébredek,és persze nem magamtól.Ilyenkor reggel azért kelek fel korán,mert jobb szeretem,ha édesanyám ébreszt,és nem pedig a telefonom ébresztője,nem tudom,talán azért van ez,mert emlékeztet a kiskoromra,de talán azért van,mert reggel már az is fáradságos,ha megszólal az ébresztő,és nekem meg kell tennem azt a mindössze 2 m távolságot,ami az ágyam és az íróasztal között helyezkedik(az íróasztalon van a telóm).Így meg bejön édesanyám,behozza a kávémat,felhúzza a redőnyt,és ezzel máris elérte,hogy ébren legyek,és úgy ébredek fel,hogy szinte ki sem kellett kelni az ágyból.Ha lenne inasom,tutkó vele ébresztetném magam,nem pedig ébresztőórával,bár ha annyi pénzem lenne,hogy inasom lenne,talán olyan vállalkozásaim lennének,amiknek már az ügyintézései sem az én kezemben lennének,én maximum csak az alkalmazottaim körmére néznék rá meg a könyvelésre,és persze akkor kelnék,amikor biológiai ébresztőórám megcsörren,és nem pedig akkor,amikor egy mobiltelefon mindig egy adott időben megcsörren.

Szóval,reggelenként picit nehezen megy a kelés,és úgy érzem ez télre még súlyosabb lesz,mert nyáron,ha időre kellett kelni,mindig könnyebb volt,mert ugyan le van húzva a redőny,mégis megvilágítja kívülről a nap,és nincs olyan sötét a szobában,télen pedig szinte sötétségben fogok kelni,vagy legalábbis napkeltekor,ekkor meg még elég sötét van,és olyan feelingem lesz,mint mikor az éjszaka közepén megszólal az ébresztő.Most erről el kell mesélnem egy rövidke storyt,amely nem annyira izgalmas,poénos és csattanós,de erről jutott eszembe: Tavaly csütörtökönként mindig volt 0.órám,ami spanyol volt.Nagyon utáltam,na nem a tárgyat,hanem a 0.órát és az ezzel járó korán kelést.Nos már ekkoriban is sűrűn volt olyan,hogy elragadtattam magam egy kicsit,és a vártnál később feküdtem le,mondjuk amiatt,mert msneztem valakivel,és a nagy beszélgetés közepette úgy elmúlott felettem az idő,hogy egyszer csak hajbakaptam,hogy "te jó ég,már ennyi az idő?".Gondolom veletek is sokszor előfordult már,vagy az is lehet,hogy szinte általános jelenséggé váltak az ilyen momentumok az életetekben.Tudjátok milyen az,amikor mondják msnen,hogy "csak még ezt hadd meséljem el!" vagy hogy "jaj,még hadd küldjem át ezt!" és akkor mindig újabb és újabb gondolatok fogalmazódnak meg az ember fejében és csak ír,vagy csak szimplán átmegy a szám,és majd másnap meghallgatja.Vagy azt mondja az illető msn partnere,hogy "ezt még hallgasd meg most",aztán meghallgatod: +5 perc.Aztán ez a +5 perc már egyébként is sok +5 percnek a ráadása,és lehet,hogy még ezt is +5 perc vagy percek követik.Egyik szerda este beleestem ebbe a csapdába,na szóval éjfélkor feküdtem le annak ellenére,hogy másnap 6-kor kelni kellett a 0.óra miatt,és olyankor annyira benne van az emberben az,hogy reggel fel kell kelni egyből,és menni kell,mint a gép,hogy vissza ne aludjunk.Bennem legalábbis ez megvan,mert régen sokszor aludtam vissza és ezért előfordult párszor,hogy úgy egészben kihagytam az első,esetleg a második órát is,de olyan is volt,hogy 3.óráról késtem emiatt,persze annak az volt az oka,hogy nem volt 1-2. órám,így később keltem,és ráadásul vissza is aludtam,na mindegy,szóval én olyan vagyok,hogy ha tudom,hogy nem fogom magam kialudni,és reggel nehéz lesz a kelés,akkor reggel kipattanok az ágyból(bármennyire is kellemetlen) és egyből kávé,készülődés.Nos,ez még tavaly télen volt,amit most mesélek.Ugye kint sötét volt,de még 6-kor is sötét volt simán,sokszor sötétben értem még be az iskolában.És valamilyen oknál fogva éjjel fél 2-kor kipattantam az ágyból,felkapcsoltam a kisvillanyt,és már nyitottam ki a szekrényt,hogy kivegyem belőle a ruhákat.Persze én nem vágtam,hogy fél 2 van,azt hittem,hogy már reggel van,és kelni kell,valamiért azt hittem,hogy ébresztőre keltem,annyira kómás voltam,hogy azt sem tudtam megállapítani,hogy most vajon az ébresztő szólt-e,és én állítottam-e le,vagy pedig magamtól keltem fel valami neszre,zajra.Apám meg épp kint volt hugyozni,és azt látja,hogy fél 2,kislámpa égve van,azt hitte először,hogy égve hagytam(akkoriban még nem volt szokásom suliidőben fél 2-ig fentmaradni,főleg ha 6-kor keltem másnap),és benyitott,hátha helytálló az elképzelése.Erre azt látja,hogy ülök az ágyamon,és veszem a zoknimat teljesen kómásan.Erre megkérdi: hová mész? Mondom iskolába.Erre jön a kérdés: "fél 2-kor???" Én meg nagy bamba fejjel ránézek az órára,és ennyit mondok: "Jaaa..." és lekapcsoltam a kislámpát és visszaaludtam. Elhihetitek,hogy ennek tudatában milyen szar volt felkelni,főleg úgy,hogy még 6 óra előtt felkeltem kétszer azért,mert azt hittem,hogy szól az ébresztő,pedig nem lakunk egy túlságosan zajos helyen.Ezt a kis apró storyt milyen hosszan el tudtam mesélni,te jó ég...ha élő beszédben nyomom ezt,talán túlságosan unalmas lett volna,de ha beszélni kell,én pont úgy vagyok vele,hogy lényegretörően,gyorsan,sokszor túl gyorsan mondom el a dolgokat.Azért,mert a társadalom ezt belém nevelte.Mindig ezt mondom,erre fogom azt,hogy hadarok.Az embereknek nincs idejük,nincs idejük és nem is akarják meghallgatni a másikat,azon vannak,hogy minél gyorsabban meghallgassák őket,aztán gyorsan eliszkoljanak,mert ezernyi fontosabb dolog van...annyira önző tud lenni az ember...nem úgy kell ezt felfogni,hogy éppen akkor mondok valamit,amikor valaki siet munkába vagy iskolába,nem,nem erről van szó.Hanem úgy általánosságban.Néha Zele szokott így felfogni,de engem nem zavar,mivel én úgy ahogy van,szarok az iskolára,most egy késéssel több,érted,nem nagyon tud érdekelni,sokkal jobban érdekel az,amit mond,mert azt nekem mondja,és nem másnak.Nem tömegterméket kapok,hanem valami egyedit,ami direkt csak is nekem készült.Lehet,hogy más is megkapja rajtam kívül,de más csomagolásban,máshogy elkészítve,és minden egyes szót értékelek,és nem csak tőle,hanem az összes barátomtól,ismerősömtől,hozzám közelebb álló emberektől...igen,van aki még ezt is tudja értékelni.Nem csak én,ismerek még pár ilyen embert a közvetlen környezetemben.Szerintem egyre kevesebben vagyunk már,akik szeretnek leállni egy kicsit és beszélgetni,meghallgatni a másik ember kínját,baját,aztán ha tudunk,akkor segítünk,ellátjuk jótanácsokkal,ilyesmi.De most ezt kicsit tegyük félre,beszélek majd még erről,csak nem most.

Beszélek inkább kicsit a telefonomról,ha már meg lett említve.Most kaptam egy új telót a bátyámtól születésnapomra,bár ez még csak e hónap 29-én lesz,mindenesetre a vonzás törvénye most is bebizonyította igaz mivoltát,és amit bevonzottam,meg is kaptam,sőt,előbb mint vártam.Nagyon jó kis készülék,ügyes,pofás,praktikus.Olyan mint egy mp3 lejátszó,van benne 1 gb belső memória,és van hozzá két memóriakártyám,egy 1 gb-os meg egy 512 mb-os.És a dolog érdekessége,hogy ahhoz képest,hogy akkora,mint egy mp3 lejátszó,van benne egy 2 megapixeles kamera,amellyel "jó" minőségű videókat lehet csinálni,mp4 formátumba menti a videókat,ergo mp4-et is tud lejátszani a telefon,tehát tök olyan,mint egy mp4 lejátszó+telefon+fényképező combo pár dologgal kiegészítve.Nagyon szeretem ezt a telefont,ha kíváncsiak vagytok rá,nézzetek utána,Samsung F210 a telefon neve.

Még egy kicsit visszatérek a bejegyzés elejére és az előző bejegyzésre is: az,hogy nincs időm gondolkodni,pozitív is,mert nem unatkozok,ugyanakkor ez nem igaz,mert sokszor van úgy,hogy itt ülök a gép előtt,és csak zenét hallgatok,fecsérlem az időmet,és az idő pedig pénz,mint ahogy mondani is szokták.Spórolok a pénzzel,gyűjtöm,gyűjtöm,gyűjtögetem,sajnos a én szüleim nem tehetik meg,hogy nekem minden nap csak úgy adogassák a 2-3 ezer ft-okat,ha el akarok menni valahová,kb akkor adnak ennyit,illetve ad ennyit,mert ez az édesanyám reszortja,nála van a pénz,ő osztja be,ő gazdálkodik vele és nagyon vigyáz rá,nem szeret költekezni,szinte az ellentéte apámnak.Na mindegy,ezt csak úgy mellékesen említettem meg,tehát itthon vagyok több okból is: azért,mert nem akarok elherdálni a pénzt,meg sokszor kedvem sincs,és múltkor is mondta Ádám 8-9 körül,hogy nincs-e kedvem menni Boldogra inni,ott lesz a barátnője is és egy másik csaj is,én meg azt mondtam,hogy tanulok,és kellett is volna,de nem tanultam egy mukkot sem...Igazából nem volt kedvem menni,ha azt mondja,hogy "hé Dávid,figyi már,este nincs kedved kijönni kicsit?",akkor lehet,hogy elmegyek,sőt biztos,de így hirtelen...mert olyan "otthonias" voltam.Tudjátok,szóval el voltam lazulva,a hajam kinézetével nem foglalkoztam,itthoni cuccban voltam,tehát olyanokban,amiket nem vennék fel akkor,ha megyek suliba,és ha kimegyek valahová szórakozni,vagy csak inni is vagy valami,mindig lefürdök és utcai cuccban megyek ki,amiben pl iskolába is járok,ami általában farmert jelent meg valami jó pulcsi,itthon meg mackóalsóban meg melegítőalsóban meg ilyen 3-4 éves pulcsikban vagyok,amiket már suliba nem vennék fel,mert annyira elszíntelenedett,vagy kicsit kopott már.Nem azt mondom,hogy csöves ruházat,egyáltalán nem,csak na...értitek.És akkor meg kellett volna fürdeni,hajat mosni,hajat belőni,átöltözni,macerás,értitek.Kedv kell és pénz.Idő meg szinte mindig van,hiába,hogy ez vasárnap volt,hétfőn úgyis csak 9:50-re megyek,ráadásul ilyen 11 körül már itthon volt Ádám,és írt is msnre.Szóval,ha itt ülök gép előtt,úgy megy az idő,hogy nem csinálok semmit szinte,unatkozok,és tettvágyat érzek magamban,és olyankor szívesen lennék nem ott,akarom mondani itt,de ha akarok csinálni valamit,ahhoz pénz kell,meg kedv,és nem árt,ha előre szólnak,hogy programot tervezzek be estére,mert lesz.Na majd erről is beszélek később,hogy miért is kell pénz,meg ilyenek.Szóval,reggel vagy későn kelek,és akkor kapkodok,vagy korán kelek,de annyira elhúzom a teendőimet,hogy utána kapkodni kell,este meg későn fekszem le rendszeresen,mert ugye "a még 5 perc" szindróma elkap,és sosem a tervezett időpontban fekszek le.Iskolában meg nem nagyon szoktam gondolkodni,itt a gép előtt sem,mert folyamatosan olvasok szinte meg írok,vagy ide,vagy msnen,vagy e-mailt nagy ritkán,ha meg olvasok,akkor éppen olvasom,amit írok vagy itt,vagy msnen,vagy olvasom amiket mások írkálnak blogra(nem sok ilyen van),vagy olvasom,amit nekem írnak msnre,és ugyanez van a fórummal is,bár az is csak arra van,hogy kicsit kitöltsem üres óráimat.De most is csinálhatnék mást.Egyébként nem unatkozok,éppen várnak rám,hogy fifázzunk,aztán tanulni is lehetne(de ugye ezt sosem teszem),olvashatnám a Titok c. könyvet is(majd mesélek erről is),amit már régóta akarok elolvasni,de már itt van nálam majdnem két hete és mégis kb 30 oldalt olvastam belőle,szóval ilyenek...meg basszgitározhatnék is,szövegeket írhatnék,Sopranost nézhetnék,jaj,sorolhatnám még.Na most ezt itt befejezem,annyi a lényeg,hogy csinálok mindig valamit,annyira passzív állapotba sosem kerülök,hogy gondolkozni tudjak,és kicsit jó is.De pl már az iskolába menet is a 10 perc sincs már meg,mert zenét hallgatok eközben,szóval...na de tényleg,még egy gondolat az előző bejegyzésemmel kapcsolatban: félre ne értsetek,nem azt mondom,hogy nem jó,ha mindenkinek egyéni a gondolkodása,a véleménye,sőt,ez a jó! És ez így van rendjén.Ha mindenki ugyanúgy gondolna mindent,sehol nem tartana az emberiség,és az élet is jóval szürkébb lenne.Nem csak azért,mert nem lennének viták,meg nem lenne miről beszélni,hanem...kicsit gondoljatok bele,hogy a vélemények nem egyezése mennyi mindent alkotott már és alkot.Nem ezzel van a gondom,hanem azzal,ha más nem tiszteli a véleményemet,és nem fogadja,hogy ez az én véleményem,én így gondolom,és csak azt hiszi,hogy neki lehet igaza.

Uff én beszéltem.